•  
 
Navigáció
Bóbita Krónika 2016. október, november

Töklámpás


Október hónapban óvodánkba hagyományainkhoz híven Töklámpás készítésére invitáltuk a gyerekeket, szülőket és nagy szülőket. Örömünkre szolgál, hogy évről – évre egyre többen vesznek részt ezen az óvodai programon.
Az elkészült, ötletes töklámpákat az óvoda udvarán kivilágítottuk, közben énekeltünk, mondókáztunk, jó hangulatban beszélgettünk. A délután lezárásaként a vendégeinket teával és zsíros kenyérrel megkínáltuk.


Kőszegi Szilvia

 

Novemberben Márton napján…


Évek óta hagyomány óvodánkban a novemberi 11-ei jeles napról való megemlékezés. Közeledünk az adventi időszakhoz, ez idő tájt befejeződnek a mezőgazdasági munkák a földeken, beterelik az állatokat a legelőkről. A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbort. A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majoránnával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik, majd feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst, és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér, akkor havas telet vártak.Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. A pásztorok ilyenkor egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.A köztudatban azonban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák alegismertebbek. A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.


Idén nekünk, Alma csoportosoknak jutottaz a tisztség, hogy az óvodánk gyermekeinek egy kis játék keretében eljátsszuk a libák kihajtását, legeltetését, őrzését, beterelését az ólba.Azt megelőző napokban meséltünk nekik arról, hogy ki is volt Márton, milyen nemes cselekedeteket hajtott végre, hogyan segített a szegény kolduson, miért bújt el a liba ólba és hogyan választották akarata ellen püspökké. A történetre visszaemlékezve a gyerekek  kiszínezték, majd időrendi sorrendbe helyeztük el a képeket. Kiszámolókkal, verssel, rövid párbeszédekkel, énekes játékokkal jelenítettük meg a történetet. A hét közepén a martonvásári Művészeti Iskola tanárai örvendeztettek meg bennünket egy kis élőzenével, közös énekléssel, tánccal, amely a ráhangolódást még jobban segítette. A hozott és kapott kukoricát lemorzsolva az óvodai csoportok ellátogattak a faluban fellelhető, libákat tartó családokhoz, hogy közvetlen közelből is megismerkedhessenek az állatokkal. Megszemlélhették, megetethették őket, viszonzásul az állatok hangos gágogással viszonozták a gyermekek szívességét. A látogatás végén a kedves gazdasszonyoktól, nagymamáktól finom szörpöt és édességet kaptunk, melyet utólag is köszönünk szépen nekik!


November 11-én, pénteken aztán daliás pásztorlegények, csinos libapásztorlányok invitálták a tornaszobába az ovisokat egy kis Márton napi mulatságra. A libákat a legelőre kihajtva még ragadozó madarakkal, éhes farkassal is megküzdöttek a bátor pásztorfiúk, s a libapásztor lányok kis kosarukból degeszre etették a sovány szárnyasokat. Így aztán vidáman, együtt töltötték el a hátralévő időt tánccal, mulatsággal a réten a kis szereplők egészen addig, míg le nem ment a nap. Ezután hazamenve, megpihenve ehettek finom liba sütit, megkóstolhatták Márton püspök kenyerét is. Még a rákövetkezendő napokban is vidáman dúdolgatták, énekelgették a dallamos, fülbemászó nótákat, s nem egyszer maguktól táncra perdültek a délelőtti játék idő alatt.

Kupiné Böcsödi Ildikó
 

 

További képeket az óvoda honlapján a : ovoda.szlv.hu  oldalon találnak.