•  
 
Navigáció
Márton-nap

                                                         

                                                                                       

A Márton-nap

 

  A krónikák szerint Szent Márton napja a fizetés, tisztújítás napja volt. A pásztorok ezen a napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte és tavasszal az állatok kihajtására használta. A régiek a Márton-napi időjárásból következtettek a télre, mondván: Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Sokfelé azt tartják a Márton-napi időjárás a márciusi időjárást mutatja. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna.

Hogyan is került kapcsolatba a mai Szombathelyen született toursi püspök a ludakkal? A legenda szerint úgy, hogy mikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől, nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, és elárulták Márton rejtekhelyét. De nem emiatt faljuk fel őket, hanem mert a tavaszi kisliba erre az időre érte el a vágósúlyt és lehetett tömni is. A közhiedelem úgy tartotta, „aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog”. Az elfogyasztott Márton ludak csontjaiból jósoltak, a fehér és hosszú csont, havas telet, míg a barna és rövid csont, enyhe telet jelentett.

Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat, és bálokat rendeztek. A Márton-nap volt régen a lakodalmak kezdetének ideje is, ilyenkor kóstolták meg először az újbort, „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.

 

Paradicsompaprika,

papucsba jár a liba.”

 

Árok partján ül egy liba,

azt gágogja, hogy taliga.”

 

Liba mondja gi-gá-gá,

elmegyek én világgá.”