•  
 
Navigáció
Kiszézés

Kiszézés

 

A kiszehajtás egy jellegzetes virágvasárnapi leányszokás.

A „kisze” többnyire menyecskének öltözött szalmabábú, amelyet „kice, kiszőce, kicevice, banya” néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig, majd a falu végén vízbe dobták, vagy elégették a tűz a tisztító, illetve gonoszűző szerepet töltötte be. A bábu a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.

 

Kiszecsúfoló / népköltés/
Kice, vice, villő,
gyűjjön rád a himlő,
behoztuk a zöld ágat,
kivisszük a kice vicét.
kice, vice, villő,

 gyűjjön rád a himlő. 

 

A „kiszi” böjti eledel, mely valójában savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit egy egész télen át nagyon meguntak, és meg akartak tőle szabadulni.. Az énekekben szó van a „kisze” kiviteléről, és a „sódar” vagyis a húsvéti sonka behozataláról. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Egy fiatal menyecske ruháját, vagy rossz rongyokat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki elsőnek felkapja, vagy öltözteti, az hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, úgy tartották, hogy visszajön a betegség a faluba, és elveri a határt a jég.

A kiszét énekszóval vitték végig a falun, majd a patakhoz, vagy a falu határához érve levetkőztették, és csak akkor égették el, vagy dobták a vízbe. A dalok egy része még napjainkig is a böjttől való szabadulás emlékét idézi. A lányok egy-egy kiszéből való szalmacsomót dobtak a vízbe, úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy.

A falu végén legények várták a leányokat, a kisze elégetésében ők is részt vettek. Hazafelé kapus-, és hidas játékokat játszottak.

 

Kiszebábot égess el,
Bút és gondot űzz most el!
Huss el tél, lám jő a tavasz,
Bút és bajt a bábra akassz!

 

 

Fújj, szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél!