•  
 
Navigáció
Halaink
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 15
· Legújabb tag: Tinter
Bóbita Krónika 2012. február

Bóbita Krónika

 

Táncra, táncra kisleányok,
Daloljatok kisfiúk,
Itt a farsang, haja-huj,
Ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
Nagy örömet ünnepel,
Múlik a tél, haja-huj,
S a tavasznak jönni kell!

 

(Pálfalvi  Nándor: Farsang)

Farsangra készülünk. Beszélgetünk, ki mi szeretne lenni farsangkor. De mi is a farsang, és mit ünnepelünk ilyenkor? A farsang változó hosszúságú ünnep. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Csúcspontja a farsang, vasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három napja, ami tulajdonképpen nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (Rio de Janeiro, Velence).

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. Maga a szó német eredetű, "faseln" , jelentése fecsegni. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. Gyakorlatilag a nagyobb falvakban tartott álarcos, jelmezes felvonulások, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedő, borbély...), időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony illetve álvőlegény is, és különösen, ha abban az időben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvőt rendeztek nekik. Hogy a móka még nagyobb legyen, gyakorta a férfi-női szerepeket felcserélték, vagy a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték.

Magyarország legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, amely 2009-től a szellemi örökség része.            

 A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. A farsangi báloknak komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen.

Az eladó lányok voltak a főszereplői az óvodai farsangi mulatságnak is. Minden évben az akkori nagycsoportosok készülnek egy kis műsorral, idén a Labda csoportos gyerekek énekeltek és táncoltak nekünk. A lányok szépen felöltözve várták, hogy kérőjük akadjon, és a fiúk is mindent elkövettek, hogy nehogy menyasszony nélkül maradjanak. Mikor mindenki megtalálta élete párját kezdődhetett a lakodalom. A szerepléstől kifáradt gyerekekre nagy meglepetés várt. Szintén hagyomány az óvodánkban, hogy a nagycsoportos gyerekek szülei közül néhányan nagy titokban egy mese előadásával készülnek. Az idei mese „Az aranyfonál” volt, és a szülők nagy sikert arattak vele. Ezúton köszönjük a gyerekek nevében is, a lelkiismeretes felkészülést.

Egy kis eszem-iszom következett pihenésképpen. A szülőknek köszönhetően sok minden kerülhetett az asztalokra. Az egészséges életmódra való tekintettel: gyümölcsök, aszalt gyümölcsök, mogyoró, dió, szörpök, üdítők, friss citromból limonádé. Lelkesen falatoztak a cicák, katicák, dínók, seriffek, egerek, bohócok, kalózok, királylányok, tündérek és még megannyi ötletes jelmezbe bújt kisgyerek. Kellett is a pihenés, hiszen az igazi farsangi mulatság még csak most következett. Táncolt kicsi és nagy, ameddig a lába bírta.

Természetesen a farsangi fánk sem maradhatott ki a napból. Mind elfogyott az ebédre küldött fánkokból. A nap végére lekoptak az arcfestékek, itt-ott elszakadtak a jelmezek, elkallódtak a varázspálcák, de az élmények megmaradnak. Nincs is más hátra, mint, hogy azon gondolkodjon a gyermek, hogy jövőre mi legyen a farsangon, az ügyes kezű anyukák meg azon, hogy hogyan tudják megvalósítani mindezt.

 

                                                        Mészárosné Giricz Marianna