•  
 
Navigáció
Bóbita Krónika 2012. június

Bóbita Krónika

Ahogy közeledett a nevelési év vége, úgy sűrűsödtek a programok az óvodában. A gyerekek és az óvó nénik azon igyekeztek, hogy a csoportok anyák napi-, évzáró-, búcsúzó ünnepsége jól sikerüljön, és a dekoráció is méltó legyen az esemény fontosságához. A sok izgalom és tennivaló közepette pedig az iskolába menő nagycsoportosok idén is megkapták a jutalom kirándulásukat. Az idei úti cél a Budapesti Állatkert volt. Tízórai után útra kelt a hátizsákos kiscsapat. Már az út is érdekes volt, főleg a fiúk figyelték a különböző márkájú autókat. Végül megérkeztünk, s míg a jegyeket megvásároltuk a gyerekek felvették az egyen sálakat, amelyeket abból a célból varrt meg nekünk az egyik anyuka, hogy könnyebben szemmel tarthassuk a kis csapatot, ki merre van. Köszönjük neki. Az állatkerten belül, bár majdnem minden állatot ismertek, mégis nagy öröm volt a gyerekek számára ilyen közelről megfigyelni őket. Az oroszlánok és a tigrisek voltak a kedvencek, de a medve pancsolását is nagyon élvezték. Igaz a fóka show-nak csak a végét láttuk, mégis a legnagyobb élményt a fókák, és a jegesmedve jelentette, valamint a háztáji állatok etetése. A kirándulás nem érhetett véget a fagyizás nélkül, így kissé fáradtan, jóllakottan, és mesélni valóval eltelve szálltunk fel a buszra, hogy hazainduljunk. Május 18.-án alig várták a gyerekek, hogy birtokba vegyék az udvaron felállított ugráló várat. Hiszen az óvodai gyereknap régen nem múlhat el ugráló vár, arcfestés, és elektromos kismotorok nélkül. Természetesen ezen a napon, ahogy minden évben, készültek fényképek, amelyeket meg lehetett vásárolni. Május 29.-én gyorsan elfogyott a tányérokról a tízórai, ugyanis a Habakukk Bábszínház kétfős társulatát vártuk nagy izgalommal. Ez alkalommal, a Csodaszarvas meséjével készültek nekünk, és mint mindig, most is segítséget kértek a gyerekektől a bábozás folyamán, akik szívesen is vállalkoztak a szereplésre. Volt, aki bátor lovassá, volt, aki hídépítő mesterré vált, de akadt olyan hős óvodás, aki megmentette a turulmadár fiókáját, sőt az egyik dajka néninket férjhez is adtuk a mese végére. Óvodánk ismét meghívást kapott a tordasi, fogyatékkal élők nevelő otthonába, egy játékos délelőttre. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, hiszen a tavalyi év folyamán is egy nagyon vidám napot töltöttek ott, az akkori nagycsoportosok. Indulás előtt sokat beszélgettünk, hogy kik és miért élnek ott. Nagyon kedvesen fogadtak minket a dolgozók, és egy kis frissítő tea után elkalauzoltak az udvarra, ahol egy másik rendezvény részeként, az otthon lakói egy színdarabot adtak elő. Kicsit belehallgattunk, azután elindultunk a játékos ügyességi játékok helyszínére. A tíz állomáson különböző feladatokat kellett végrehajtani a gyerekeknek. Egy helyen térbeli kirakós játékot kellett megoldani, volt ahol egy labirintusban kellett egy golyót a helyére egyensúlyozni, vagy bekötött szemmel egy megadott pályán végigmenni, éhes sárkányt célba dobással jóllakatni. A gyerekek nagyon élvezték a napot, jól szórakoztak a feladatok megoldása közben. Ez a rendezvény remek alkalom arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, vannak, akik több segítségre szorulnak, hogy rácsodálkozhattak egymásra a gyerekek és az otthon lakói. Fontos, hogy a gyerekek megértsék, nem vagyunk egyformák, egyikünk sem rosszabb, vagy értéktelenebb, csak mások vagyunk.

Szmollényné Vasányi Rita és Mészárosné Giricz Marianna