•  
 
Navigáció
Halaink
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 15
· Legújabb tag: Tinter
A figyelemzavarról és hiperaktivitásról

Január 24-én délután Viszt Nóra gyógypedagógus előadását volt szerencsénk meghallgatni. AZ előadás címe:

Figyelemzavar-hiperaktivitás: hogyan boldogulunk könnyebben a nehezen kezelhető gyermekünkkel!

Bár az előadás címe és vezérfonala a figyelemzavar és a hiperaktivitás tárgyköre volt, a sok képszerű, hétköznapi példa és megoldási módszerek miatt bárkinek hasznosnak bizonyulhatott az előadás meghallgatása. Hogy még érthetőbb legyen, egy-két ténnyel kiegészítettem.

Elsősorban tisztázzuk a hiperaktivitást, mint címkét. Hiperaktívnak titulálni egy gyermeket nem lehet ránézésre. Csak szakember mondhatja ki, de érdemes odafigyelni a tünetekre. Ha a mozgási nyugtalansághoz, figyelemzavar és impulzivitás is társul, és ezek a tünetek (legalább 6) legalább fél éven keresztül jellemző a gyerekre, akkor beszélhetünk hiperaktivitásról.

A tünetek (a gyakran szónak, jellemzőnek kell lennie):

Figyelemzavar: Gyakran:

  • nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét, felületes, pontatlan

  • a figyelem megtartása nehézséget okoz, képtelen hosszabb ideig összpontosítani

  • úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélünk hozzá

  • elmarad a kötelességek befejezése

  • elkerüli a tartós mentális (gondolkodtató), erőfeszítést kívánó feladatokat

  • elveszíti a dolgait

  • elvonja a figyelmét valamilyen külső inger

  • feledékeny

Impulzivitás: Gyakran:

  • össze-vissza fecseg, önmagával is szívesen beszélget

  • a kérdés elhangzása előtt válaszol

  • érzését képtelen kordában tartani (úgy ölel, hogy majd feldönt, indulatosan reagál a kudarcra)

  • nehezen várja ki a sorát

  • félbeszakít másokat

Mozgási nyugtalanság: Gyakran:

  • kezével hadonászik, lóbálja a lábát, babrál, fészkelődik

  • ha ülve kell maradni, nem tud

  • ugrál, rohangál, csúszik, mászik

  • megsérül, vakmerő

  • nehézséget jelent a csendes, nyugodt, önálló játék, hangosan játszik

  • szeret a figyelem középpontjába lenni

  • izeg-mozog, olyan, mintha felhúzták volna

  • nehezen csatlakozik egy közösséghez, uralkodni szeret

  • nehezen követi az utasításokat

  • hamar elun bármit, gyakran váltogatja a játékait

A hiperaktivitást régen a rossz nevelésnek tulajdonították, ma azonban tömegjelenség. Az izgő-mozgó gyermekekre azonnal ráakasztják ezt a címkét. Ezeknek a gyerekeknek csupán a fele kap hivatalos minősítést szakembertől. Érdekesség, hogy családilag halmozódhat, fiúknál 6-szor gyakrabban fordul elő, mint lányoknál. Tény az is, hogy sem a szülő, sem a gyermek nem okolható az állapotért. Nem nevelési hiba és nem szándékos rosszaság.

A sok lehetséges okot most nem sorolom fel, pontosan még ma sem tudják, mi okozza, de biológiai eredetűnek tartják. Veleszületett, a viselkedés szabályozásának a zavara. Jelei már csecsemőkorban fellelhetőek. Például sokat és vigasztalhatatlanul sír, nehezen alakul ki a napi ritmus, kimarad a mászás, kúszás, felállás után szinte azonnal fut.

Hogyan kezeljük a nehezen kezelhető gyereket?

Ezek a módszerek nemcsak hiperaktív gyerekeknél alkalmazhatóak sikerrel. Minden gyermek más személyiség, őt megismerve kell megtalálni a hozzá vezető utat.

A cél az, hogy a család élvezze a mai világban olyan kevés együtt töltött időt, úgy hogy senki se vállaljon túl nagy áldozatokat, és a gyermek is megfelelően fejlődjön.

Határozott szabályokra van szükség, melyek kijelölnek a gyermeknek határokat, de azokon belül neki nagy szabadsága van. De ezeket a határokat soha ne léphesse át következmények nélkül. Ezek a szabályok ne változzanak minden nap, csak a gyerek fejlődésének megfelelően hosszabb távon. Minél kevesebb, de nagyon következetesen betartott szabályra van szükség, és fontos, hogy a gyermek lássa előre a következményeket, amelyet a szabály megsértése von maga után.

A kevés együtt töltött időt senki sem szeretné fegyelmezéssel, kiabálással, könyörgéssel tölteni, amely stresszel jár mind a szülőnek, mind a gyereknek.

Nézzünk egy példát: Anya készíti a vacsorát, megy a szobában a tévé, és/vagy a gyerek játszik, és/vagy számítógépezik.

Anya: Pakolj el, mert mindjárt vacsorázunk.

Gyerek: Jó!- és folytatja a játékot.

Pár perc múlva: Anya: Remélem elpakoltál, mert ha kész a vacsora, akkor már nem akarok pakolni, vacsora után még fürödni is kell.

Gyerek: JÓÓÓ!

Újabb percekkel később kész a vacsora, de a gyerek még mindig játszik, és elpakolva sincs. Jön az alkudozás, a stressz, vagy elpakolunk helyette, vagy veszekedéssel indul a vacsora, és oda a kellemes hangulat.

Mindezeket úgy előzhetjük meg, ha úgy kérünk a gyerektől, hogy biztosan megérti azt, vagyis teljesen ránk figyel. A szemkontaktusból látjuk, hogy figyel, és azt is, hogy megérti-e. Ha a megszólítás után nem néz ránk, érintsük meg, kérjük, hogy nézzen a szemünkbe. Ha nem teszi, könnyen lehet, hogy más inger érdekesebb lesz, és nem fogja megérteni, amit mondunk neki. Hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeknél érdemes az egyéb zavaró zajokat, ingereket megszüntetni ( TV, számítógép). A megszokottnál halkabb beszédhang is segíti a megértést és a figyelem fenntartását, mert jobban kell koncentrálnia arra, amit mondunk.

Kéréseinket röviden, határozottan intézzük a gyermekhez, ne legyenek cikornyás mondatok, magyarázatok, mert az eleje, a lényeg elveszik, mire a végére ér a megértésben. Egy játékban elmerült gyereket nagyon nehéz pakolásra, más tevékenységre ösztönözni, célszerűbb előtte felkészíteni, Pl: Még egy kicsit játszhatsz, utána el kell pakolnod. Valami közös megegyezésen alapuló jelet vagy eszközt lehet használni, pl: 10 perc; amíg a mutató ide ér; homokóra. De ha a megbeszélt idő letelt, alkudozás nélkül pakolni kell.

A „Rakd rendbe a szobád!” felszólítás nem elég pontos, főleg a figyelemzavaros gyerekeknek. Jobb részfeladatokra bontani a kéréseinket. Pl: Tedd el az építőkockákat… Szedd össze az autókat… Tedd a polcra az állatokat…. stb.

Fontos az azonnali dicséret. Nem kell túldicsérni, de egy apró, szívből jövő szó, akkor rögtön, mikor megtette, amit kértünk vagy megfelelően viselkedett, megerősíti a gyereket. Az „Örülök, hogy elpakoltál, de ha mindig elpakolnál, szép rend lenne mindig” típusú dicsérte nem dicséret. Ebből csak a negatívum marad meg a gyerekben, ahogy bennünk is, ilyen helyzetben.

Jutalmazási rendszerünk legyen ésszerű; jutalom a gyermeknek a dicsérő szó, közös tevékenység a szülőkkel, újdonságok, élmények. Arra figyeljünk oda, hogy világos legyen a gyermek számára, hogy miért jutalmazzuk, legyen változatos, ezzel is motiváljuk, legyen költségkímélő; egy közös focizás apával az udvaron nagyobb élmény a gyermeknek, mint egy drága új játék, amivel egyedül játszhat. Fontos az is, hogy beszéljük meg a gyermekkel mit, miért kell tennie.

Elpakolod a játékokat, utána focizhatunk”

Nagyon értékes az együtt töltött idő, a közös játék. Kiemelném a társasjátékozást, mert nagyon sok pozitívummal szolgál. Megtanít a szabályok tiszteletére, türelemre serkent. A gyerek megéli vele a sikert, és a kudarcot, és megtanulja elviselni a veszteség érzését. Megismeri a szerencse fogalmát, „a ma én nyertem, holnap lehet, hogy más nyer” lehetőségét. Fontos, hogy soha ne hagyjuk szánt szándékkal nyerni a gyereket. Meg kell élnie a kudarcot, és meg kell tanulnia feldolgozni azt, s a legegyszerűbb kis dolgokon korán megtapasztalnia.

A mozgásos helyzeteket nagyon szeretik, különösen a hiperaktív gyerekek, ezért nagy jutalom értékük van.

Figyeljünk arra, hogy csak az azonnali jutalmazás és büntetés lehet hasznos. Az ígéret vagy a fenyegetés nem ér semmit. Azt kell elérni, hogy csak egyszer kelljen szólni. Ha kétszer vagy háromszor kell kérnem, akkor kérhetem 15-ször is, a gyerek maga fogja eldönteni, mikor fogad szót. (Gondoljunk egy olyan helyzetre, amikor a gyerek rohan az utcán, mi látjuk, hogy jön egy autó, a gyerek nem biztos. Nagyon fontos, hogy első szóra megálljon, ha szólunk.) A következmény azonnali legyen, ne hunyjunk szemet, ha nem viselkedik megfelelően.

Mivel a hiperaktív gyerekeknek állandóan mozogniuk kell, és állandóan a figyelem középpontjában szeretnének lenni, ezért a jutalom hiánya, a vonzó tevékenységek, és a figyelem megvonása lehet hatásos büntetés.

A gyerekeknek folyamatosan tapasztalniuk kell, hogy tetteiknek következményeik vannak. Ezért annak függvényében viselkedjünk vele, ahogyan ő viselkedik velünk. Figyeljünk a hitelességünkre. Ha dicsérjük, tegyük felé fordulva, sugározza azt az arcunk is, de ha valamit nem tartunk megfelelőnek, ellentmondást nem tűrő hangon, nyugodtan, de határozottan szóljunk a gyerekre.

Ejnye, nem szabad megenni a cserépből a földet, mert beteg leszel, és fájni fog a hasad.” vagy a „Légy szíves ne rugdosd a néni biciklijét!” helyett

Nem, nem engedem meg!” felszólítás után elmagyarázzuk neki, hogy mit miért kérünk, de egyértelmű legyen, hogy nem engedjük a nem kívánatos viselkedést.

Mindig a gyerek tettét, és ne a gyereket magát értékeljük. Dicséret esetén foglaljuk bele, mi az, amit jónak találunk.

Nagyon szépen elpakoltál, így máris játszhatunk.”

Ügyesen felöltöztél, nagyon örülök.”

Negatív értékelés helyett konkrét utasításokat adjunk.

Hogy lehetsz ilyen rendetlen!” helyett „Rakj rendet, hogy játszhassunk!”

Miért üvöltözöl!” helyett „Légy szíves beszélj halkabban!”

Rossz vagy!” helyett kérjük konkrétan mi az, amit szeretnénk. Tiltások hada helyett a megfelelő viselkedést hangsúlyozzuk. Hiszen a sok korlát nekünk sem ösztönző, mi sem érezzük jól magunkat ilyen környezetben.

Ezek és ilyen apró trükkök, módszerek alkalmazása, akkor eredményes, ha ismerjük gyermekünket, és az ő igényeit, mivel lehet motiválni, hatni rá, és a következetesség, az odafordulás segíthet könnyebben kezelni az izgő-mozgó gyerekeket.

Végigolvasva mindazt, ami eddig le lett írva, egyvalami hiányzik, és úgy gondolom, ezzel kell befejeznem ezt a kis összefoglalót: azokkal a pozitívumokkal, melyek általában jellemzőek a hiperaktív gyerekekre, mert a gyerekekben rengeteg az érték:

Segítőkészek,

fejlett az igazságérzetük,

kreatívak,

eredendő jóindulattal rendelkeznek,

empatikusak,

nem haragtartóak,

értelmes, okos gyerekek,

sokszor kivételes tehetségek,

nyíltak, barátkozók, jószívűek, és nagyon humorosak.