•  
 
Navigáció
Halaink
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 15
· Legújabb tag: Tinter
Bóbita Krónika 2015. február

A téli ünnepkör elmúlt jeles napjai, hagyományai óvodánkban

Az év utolsó hónapja a december, az óvodában is várakozással teli. Ebben az időszakban meghitt, ünnepi hangulatú mesékkel, történetekkel, dalocskákkal, csendes, egyszerű játékokkal teltek napjaink.

Természetesen a gyermekek nagy izgalommal várták a Mikulás érkezését. A kérdés csak az volt, hogy ha nem esik a hó, akkor mivel jön? Mert a szán csak a havon csúszik!

Persze hó nem esett, de azért a Mikulás december 6-án két lábon, jó nagy puttonnyal megérkezett. A kicsik megilletődve, a nagyobbak a viszontlátás örömével fogadták. Gyümölccsel, süteménnyel és meleg kakaóval kínálták.

A Mikulás zsákja pedig mit rejtegetett? „ Mindenféle földi jót, dundi diót, mogyorót!”

Mi óvó nénik ezen a napon bábjátékkal kedveskedtünk a gyermekeknek.

Évek óta hagyomány óvodánkban a karácsonyi kézműves délután. December 12-én, délután 5 órára vártuk vissza a gyermekeket szüleikkel, nagyszüleikkel, testvéreikkel. Az érdeklődőket különböző kézműves tevékenységek várták. Lehetett készíteni csutkából, rongyból pólyás babát, hozzá pedig papírból bölcsőt. A másik asztalnál karácsonyi hangulatú lámpást, míg a harmadik helyen felfüggeszthető angyalkát készítettek. Természetesen, mivel négy csoportunk van, a negyedik asztal is benépesült. A szorgos kezek egymás után gyártották a fonal angyalkákat, és díszítették a papírfenyőket.

Közben a dajka nénik gyümölcsteával, aszalt gyümölcsökkel és a gyermekek által sütött mézeskaláccsal kínálták a kedves vendégeket. Bátran mondhatjuk, hogy kellemesen elfáradva tértünk haza.

Ezúton szeretnénk megköszönni a szülők, hozzátartozók, ismerősök mindennemű segítségét!

Szeles Imréné Judit néni

 

 

Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot…

A téli ünnepkör utolsó, lezáró szakaszának egyik kedves eseménye a farsangi mulatság. A farsang a vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok jellemeztek. Jellegzetessége, hogy alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. A hamvazószerdával beálló böjti időszak elején, az első böjtös nap utáni csütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi maradékot. A bőséges étkezés mellett voltak kifejezetten farsangi ételek, például a fánk vagy a rétes, melyeknek mágikus erőt tulajdonítottak. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (Riói, Velencei karnevál), a palóc eredetű télbúcsúztató kiszehajtást, Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

Ezek az események következtek nálunk is óvodánkban. Már a nagy nap előtti héten lázas készülődésbe fogtunk, hogy feldíszítjük, kicsinosítjuk csoportszobáinkat, a mulatozásra alkalmas tornaszobánkat. Igen ám, de közbeszólt az influenza, s más egyéb betegségek, így aztán nagyon kevés kisgyermekkel tudtunk nekifogni a munkálatoknak. Azért lassan készültek a bohócos rajzok, a csodálatos bohóc ablakdíszek, s közben fülünkbe mászott „A vidám legény a bohóc” kezdetű versike, s persze énekeltük az „Itt a farsang, áll a bál; Szép jó napot, nénik, bácsik, gyerekek; A, a, a, a farsangi napokba” nótáinkat. Sok-sok mesét hallgattunk meg az óvó nénik jóvoltából: „Az aranyszőrű bárány; A csillagszemű juhász” és sok más tréfás alakoskodó, medvetáncoltató meséket hallhattak a gyermekek.

Farsang előtti napon pedig a soproni Habakuk bábszínház „Tücsök és a hangya” című előadását láthatták az óvodások, amely nagyon igényes eszközökkel, díszlettel és interaktív előadásmóddal vonta be a szerepelni vágyókat az előadás fergetegébe.

Február 13-án, péntek reggel pedig szinte minden kisgyermek jelmezt öltött magára és vidáman tetszelegtek a különböző maskarákban. Készítettünk róluk egyéni és csoportképeket is, melyeket az aulában is szemügyre vehettek a későbbiekben szüleikkel együtt. Tízórai után kezdődött az igazi meglepetés számukra, hiszen a tornaszobába belépve egy királyi palota kellős közepébe csöppentek. Ugyanis régi, jól bevált szokás óvodánkban, hogy farsangkor az iskolába menő gyermekek vállalkozó szellemű szülei egy aranyos mesét adnak elő a kicsiknek. A történet főleg a kisebbeknek még új volt, de a nagyok közül már nagyon sokan hallották „A csillagszemű juhász történetét”.

Előző napokban titokban, esténként próbáltak megbirkózni a szülők a kellékek beszerzésével, a szerepek begyakorlásával, a színpadi bejárással, a történet feldolgozása közbeni akadályok leküzdésével. A díszlet, a helyszínek elkészítéséhez hozzájárult a leleményesség, mindenki igyekezett a legjobb ötletével, no meg az otthonról elmozgatható eszközökkel teljessé tenni a meglepetés sikerességét.

A gyerekek már a mese elején együtt énekeltek a juhászlegénnyel és izgatottan várták a tömlöcbeli megpróbáltatásokat, melyet sikeresen túlélt a csillagszemű. Aztán képzeletben elkalandoztak a hintón utazó tüsszentős királlyal az ezüst erdőbe, arany várhoz, gyémánt tóhoz és a mese végén együtt mondták az újdonsült királlyal, hogy „Adj isten egészségére!” A mese végén a tetszést kifejező tapsözön alatt a szereplők felsorakoztak a gyermekek előtt és együtt fogyasztották el a finom vendégváró-vendégmarasztaló süteményt, majd saját csemetéjükkel táncra perdültek a Kolomposok csalogatójára.

A mulatság után következett a télbúcsúztató kiszehajtás, a tavaszvárás.

Jer, jer, kikelet, seprűzd ki a hideget!

Ereszd be a meleget, dideregtünk eleget.

Fuss el Február, süss fel napsugár!

Szellő kerekedj, langyos eső cseperegj,

árpa, búza, kukorica cseperedj!

Idén az Alma csoportos gyermekek készítették el a papírból, szalmából, s különböző rongydarabokból a kice-vicét, majd hangoskodással, zajkeltéssel, rigmusokkal vittük végig azt a csoportokban az eseményt megelőző napokban.

Haj ki kisze haj, gyűjj be sódar gömböce!

Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget.

Haj ki kisze, haj, gyűj be sódar gömböce!

 Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért és miből készült el ez a bábu, mindenki megfoghatta, megtapogathatta, majd a betegségeket, a hideget, a rosszaságot mindenki „rádobhatta”, ráolvashatta a kiszebabára. Aztán jól felöltözve kivittük a KRESZ pályára a kiszét és versekkel, énekszóval búcsúztatva elégettük azt.

Kisze, kisze, szalmából, perzselődj a lángoktól!

Vörös táncban hamvadj el, nekünk most már tavasz kell!

 „Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll.

Tavaszodik kék az ég, meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik, a hideg köd szétfoszlik, mindjárt kitavaszodik.

A finom ebéd után, mely mi is lehetett volna a Tavaskert Fogadó szakácsai jóvoltából, mint farsangi fánk, mindenki elpilledten, de annál nagyobb élményekkel tért haza, illetve ágyikójába, s pihente ki az aznapi fáradalmakat. Nagyon örömteli volt ez a péntek 13, reméljük jövőre is együtt ünnepelhetjük a „farsang farkát”!

 

                                                                                  Kupiné Böcsödi Ildikó