•  
 
Navigáció
Halaink
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 15
· Legújabb tag: Tinter
Bóbita Krónika 2014. május

Kirándulni voltunk!

Az idei évben a búcsúzó nagycsoportosainkat a Fővárosi Állat- és Növénykertbe vittük kirándulni. Mivel az időjárás igencsak kiszámíthatatlan, mindig tréfát űz velünk, úgy gondoltuk eső esetén is bőséges látnivalót kínál még védett helyen is. 2012-ben adták át a Varázshegy (régen Nagyszikla) kiállítóterét, az őstenger világától egészen az űrutazásig kalauzolja el az ide látogatókat.

Gyermekeink már hetekkel előtte izgalomban voltak (könyveket hoztak, élménybeszámolókat tartottak), kíváncsiskodtak, mit fognak ott látni. Május 5.-én tízórai után indultunk a busszal.

 

Gyermekszemmel

            Szép, nagy, kényelmes busszal mentünk, még biztonsági öv is volt. Sajnos nem a barátom mellett ültem, mert az óvó néni azt mondta, így jobb lesz neki. Nekem végül is mindegy, mert mindenkivel jól érzem magam, különben is kifelé nézek. - Érzem kezdek éhes lenni! A sofőr bácsi a Duna mellett vitt minket, láttam hidakat, hajókat, villamost, trolibuszt – és jó lenne ha már ott lennénk, mert már éhes vagyok!

            Láttam a Gellért-hegyet, a Budai Várat, az Országházat, a Hősök Terét – amit az óvó néni mondott el. Aztán megérkeztünk és végre leültünk enni – és nem értettem, miért nem megyünk már végre az állatokhoz!

            Hűű mennyi érdekes állat van itt! Az óvó néni mindenhol felolvasta, melyik állatot látjuk- hiéna, leopárd, tigris, barnamedve, antilop, vadkutya, muflon, elefánt mama a kicsinyével, zsiráf, orrszarvú, víziló, zebra, gorilla és mindenféle madarak- a gyomrom már megint korgott az éhségtől és pisilnem is már nagyon kellett! Megálltunk és egy kicsit ettünk és ittunk.- De mi van ott bent a sziklában? Közelebb mentünk. Életem legnagyobb élménye, rájákat etettünk! A bácsi megengedte és mindenfélét mesélt nekünk ezekről az érdekes halakról.

            Volt olyan terem, ahol életnagyságú bálnát, óriáspolipot és óriásmedúzát láttam. Egy bálna felnagyított szívébe is bebújtam és hallottam a szívhangját. A legjobb pedig a bálnák éneke volt, mert egy fodrászbúra félébe bújtam be és lehetett hallani az éneküket. Ami még nagyon tetszett az élő állatbemutató, mert még sohasem repült a fejem fölött igazi bagoly. Ha hazamegyünk, megmondom anyukámnak, hogy vegyen nekem vadászgörényt, mert bárhogy lehet vele játszani, tekergetni, lóbálni.

            Megtanultam, hogy mindenféle nassolni valót eldugjak, mert azokat a dolmányos varjú és az ormányos medve is szereti. Nem tudom, hogy mi bajuk az óvó néniknek a patkányokkal, a bácsi szerint nagyon okosak és értelmesek.

            -Mikor eszünk? Már nem bírom tovább!! Szuper, kaptunk perecet, meg almát, de úgy hallottam, hogy fagyi is lesz!

            A fókák szenzációsak voltak! Mindenféle mutatványokat csináltak, labdáztak, karikáztak, forogtak, meg nagyokat csobbantak. A bácsik adtak nekik haldarabkákat, olyankor adtak nekik puszit meg integettek is.

            Aztán végre fagyiztunk! Az óvó nénik azt mondták, hogy hazafelé biztos hogy aludni fogunk és nem értem, hogy miért gondolták azt hogy álmos vagyok!

            Végül egyszer csak a busz az óvoda előtt állt… - Szia Anyuci! Olyan jó volt, de azt mondták az óvó nénik, hogy még nagyon sok látnivaló van! Légy szíves, menjünk el együtt az állatkertbe!

Búcsúzó nagycsoportosok