•  
 
Navigáció
Halaink
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Felhasználók
· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 15
· Legújabb tag: Tinter
Bóbita Krónika 2014. november I.

„Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már…”

Az elmúlt időszakban az ősz végi néphagyományokat elevenítettük fel az óvodában. A Helyi Óvodai Nevelési Programunk szerint: „Az intézményes nevelés alapvető feladata a kultúra átadása- közvetítése az életkori sajátosságokhoz optimálisan illeszkedő nevelési módszerekkel oly módon, hogy abban az örök emberi értékek saját nemzeti kultúránk színeivel gazdagodjanak.” A projektünk október 20.-tól november 14.-ig tartott, amely tevékenységének mozzanati és műveltségtartalmai a fény, a töklámpás faragás és a Márton nap köré épült. Az óvodában minden csoport más és más módszereket alkalmazva járta körül ezeket a népi hagyományokat.

Magyarországon a tökfaragásnak, tökfesztiváloknak évtizedek óta nagy hagyománya van. Nagyon sok városban, faluban tökökből felállított, beöltöztetett figurák fogadják az arra ellátogató embereket. Sokan összekapcsolják, illetve összetévesztik az október 31.- i, elsősorban az angolszász országokból (Írország, Skócia, USA) elterjedő Halloween - ünnepével, ahol a gyermekek, ifjak, vénelijesztő maskarákban, vérfagyasztó külsőben jelennek meg az utcákon és kopogtatnak be házakba, egymást ijesztgetve, cukorkát, süteményt kéregetve. Kevésbé kapcsolódik a Mindenszentek és a Halottak napja néven ismert családi ünnephez, amikor virágot, mécsest gyújtva látogatunk el szeretteink sírjához, együtt emlékezve azokra, akik már nem lehetnek velünk.

Nálunk azonban egészen mást jelent a délutáni lámpagyújtás hagyománya. Magyarországon hivatalosan október 23. – János napja a lámpagyújtás napja. Régen, nagyon régen ezen a napon gyújtottak először lámpát este.

Az őszi rossz idő beálltával az emberek behúzódtak házaikba, de nem tétlenkedhettek, hiszen akadt még munka bőven. Legsürgetőbb munka volt a kukoricafosztás, morzsolás, amellyel a jószágokat etették a levágásig. E közben beszélgettek, énekeltek, történeteket meséltek, találós kérdéseket tettek fel egymásnak. Sötétedéskor a szoba közepén lámpást gyújtottak, a házigazda borral, pálinkával, a gazdasszony pedig sült tökkel, bélessel kínálta meg a vendégeket. A gyermekek szórakozása pedig a földekről behordott tökök gurítgatása, faragása, töklámpás készítése volt. Az elkészített, mókás arcú, kifaragott figurákat feltették a kerítés tetejére, ezzel ijesztgették a felnőtteket.

A mi óvodánkban már második éve hívjuk a kedves szülőket, gyermekeikkel együtt egy kis délutáni közös tökfaragásra. Az idén is (október 28-án kedden), a szürkület kezdetekor sorra érkeztek a gyermekek, kezükben óriásibbnál- óriásibb tökökkel, szüleik pedig különböző célszerszámokkal, előre eltervezett mintákkal felszerelkezve. Előkerültek a filctollak, kiszúró formák, fúrógépek és pillanatok alatt ötletesebbnél-ötletesebb művek készültek. E közben a dajka nénik elkészítették nekünk a finom zsíros kenyeret lila hagymával és meleg gyümölcsteát kortyolhattunk a munka végeztével. Ezután felöltöztünk és együtt kimentünk az udvari előtérre a meggyújtott lámpásokkal, amelyeket körberaktunk a betonon és gyönyörködve néztük az érdekesebbnél-érdekesebb műveket. Azután közösen elénekeltük az „Ég a gyertya ég, Este van már nyolc óra, Egyél libám, egyél már” kezdetű dalokat, majd egymástól elköszönve, vidáman indultunk haza az esti sötétségben a világító kislámpásokkal.

A projekt folytatásaként november 3-14.-ig Márton naphoz kapcsolódó néphagyományokkal foglalkoztunk. Az ünnep előtti héten már minden csoport libás körjátékokat, énekeket, verseket tanultak, a csoportokban színesebbnél színesebb művek készültek, és természetesen mindezek mellett felelevenítettük a Márton napi hagyományok eredetét, ezzel kapcsolatos meséket hallhattak a gyerekek.

Több babona is kapcsolódik Márton napjához: ilyenkor a liba csontjából jósolni szoktak (ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros). Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” A Márton napi jóslások mellett nagy jelentőséget adtak Szent Márton vesszejének, mivel áldást hozott arra, akinek terménye és jószága volt (ahány ága volt a vesszőnek annyit malacozott a disznó). Jellegzetes kifejezés továbbá Szent Márton lúdja is, a felhizlalt libákat ilyenkor már le lehetett vágni és az új bor ami ekkorra már megforr, meglehetett kóstolni. Úgy tartották, hogy aki Márton napján libát nem eszik az egész éven át éhezik és minél többet isznak annál erősebbek és egészségesebbek lesznek, így is mondták: „Bornak Szent Márton a bírája.

A projekt részeként néhány csoport egy séta alkalmával meglátogatott a faluban baromfiudvarokat, ahol a gyermekek közvetlenül megismerkedhettek a libával. A csoportok kukoricát is vittek a libáknak, amit előtte a gyerekek a csoportszobában morzsoltak. A jeles napon pedig igazi mulatság helyszíne volt az óvoda tornaszobája. Idén a Pöttyös labda csoport készült egy kis libás játékfűzéssel. „Márton napján libát eszünk, egész évben nem éhezünk. Ha a csontja hosszú, fehér hóval borít minket a tél.” - hangzott az időjósló mondóka egyike, majd a libás, ludas dalos játékokat játszottak el. Mivel Márton nap volt régen a lakodalmak kezdetének ideje, így mi is igazi lakodalom hangulatot teremtettünk a táncházi muzsikával.

A későbbiekben is folytatjuk beszámolóinkat az óvoda eseményeiről. A következő számban olvashatnak a decemberi 5.-i Mikulást váró-köszöntő ünnepről, mindezek után az óvodai karácsonyi készülődésről és a december 13.-i karácsonyi kézműves délutánról.

Ildi és Piroska néni